2017. március 29., szerda

reakciok I.

uzemorvosi vizsgalat.

"hogy erzi magat?"
"koszonom jol."
"van valami panasza?"
"nincs."
"szed vmi gyogyszert?"
"nem."
"vmi egyeb betegsege?"
"van egy rosszindulatu daganatom."

csend.

nezes.

csend.

"hat. es kezelik, ugye?"
"igen, jovo heten lesz a mutet"
"jo, az jo. es milyen mutet?"
"TME"
"uuh, hat az egy komoly mutet"
"igen"
"hat ezt most ide nem irom be, megnezzuk a vernyomasat, meg a latasat"

kicsit kesobb meg.

"hat, nem tudom mit mondjak. mindenhez szerencse kell. meg egy foghuzashoz is. hat meg egy ilyen mutethez" kis habozas utan meg hozzateszi "nagyon sok szerencset!"

:)

2017. március 18., szombat

minden jo

mar egy jo ideje minden jo.

a sugar-kemo kezeles hatasa mostanra szinte teljesen elmult. nem vagyok sem faradt, sem faradekony. latszolag minden gyulladas elmult, bar mult heten volt egy jo kis szaruhartya gyulladasom, allitolag azert, mert az immunrendszerem legyengult. egyebkent erdekes elmeny volt, mert baromi kellemtlen volt, es hiaba volt kozben egy rosszindulatu daganatom, sokkal jobban zavart, h pislogasnal fajt es amugy meg egyfolytaban konnyezett a szemem.

szoval jol vagyok, jo a kozerzetem, es csak arra varok, h elmuljon ez a par het, legyek tul a muteten, es hozzalathassak az uj eletem kialakitasahoz.



(ezuton is koszi, minanak es tyonak a figyelmesseget kulhonbol)

2017. március 11., szombat

szep reszek II.


ez a lanyom instagramjan jelent meg a minap, es azt kell rola tudni, h a nagyapam mondasa volt. akit en is alig ismertem, hat meg a lanyom.
jo par hete beszeltem neki errol, amikor epp el volt keseredve, h neki milyen balszerencseje van. h lejott a korme es nem mehet lovardaba; h elromlott a telefonja; es az apja meg rakos. ezutobbit persze nem mondta ki hangosan, annal sokkal figyelmesebb. mindenesetre azon az esten magyaraztam neki a nagyfater elmeleterol, amit anyukam magyarazott szamtalanszor nekem is, meg talan sajat maganak is.

(kozben meglett az uj tetkomnak a koncepcioja, de errol most meg nem beszelhetek.. )

hipperchondria

megfajdult a hatam a minap. de olyan fura helyen, oldalt. felderengett, h lehet, h mar most kialakult egy un. tavoli attet, tudorak formajaban. nyilvan nem alakul ki attet egyik pillantrol a masikra, de egy gondolat igen.
na most ez egy eleg bena gondolat, nem olyan mint, amit az ember csak ugy kimond ebednel, h "lehet, h beazik a pince". pedig ez is csak egy kosza feltetelezes, de egy ilyen gondolatot nehez magaddal cipelni, viszont kimondani sem nagyon megy, es nyilvan utana sincs mit mondani, mert persze nem lehet tudni, max vmi vizsgalattal lehet kideriteni.
mar nem faj a hatam, nem kell aggodni. csak arra akarok ravilagitani, h nekem sem minidig konnyu a gondolataimmal :) meg arra, h tovabb gondoltam ezt, h konnyen kialakulhat egy hipperchondria - en neveztem igy el - amikor az ember inkabb semmi tunetrol nem vesz tudomast, mert fel, h az esetleg a rak egy ujabb formaja. de aztan megnyugtattam a pszichologust is: sztem nekem ilyenem sincs, csak lehetne.

(egy kep a rendelojebol)



2017. március 7., kedd

pszicho-szomato-pszicho

mar az elejen prolema volt az az egyszeru osszefugges, h

1. amikor az ember izgul, akkor sokszor ahhoz hasonlo erzes jelenik meg, mintha wc-re kene mennie. van, h  tenyleg kell is menni.
2. a daganatom pont olyan helyen, h gyakorlatilag allandoan van olyan erzet, h wc-re kell menni.

es mivel tudtam, h most voltam az elobb, ezert az agyam sokszor nem tudta eldonetni, h ez most akkor egy emesztesi kerdes v csak izgulunk vmiert.

ez idovel tovabb bonyolodott.

3. mivel sokszor nem izgulasrol volt szo, ezert erdekes kis jatekka valt, h elerek-e a wc-ig idoben. de bizonyos helyzetekben ez mar valodi izgalom volt (Kedves Agy, sok szerencset ezek utan! )
4. raadasul egy ido utan eleg unalmas ez a sok wc-re jaras, szoval tarsult hozza egy frusztracio is, ami neha stresszbe ment at. hogy az agyamat meg jobban osszezavarja.
5. vegul ott van meg az is, h jo parszor a dolog elvegzese konkret fizikai diszkonforttal jart, amit igazan nem kivant ujra egyetlen procikam sem. es pavlovi reflexkent megint bejott a izgulas, h vajon ha most mennek, akkor rossz lenne-e.
6. ez a legutolso meg azt is eredmenyezte, h addig halogatom a menest, amig csak lehet, de ez felerositi a 3-as pontban leirt mechanizmust.

ezen a ponton mar keptelenseg kibogozni, h akkor most mi a fasz van. kell-e menni v nem, izgulok-e csak v sem, es ha igen akkor miert.

ezen a slamasztikan a meditacio nagyon sokat segit. es nem is kell hozza egy full session. eleg par masodpercig a legzesre koncentralnom es kibogozodik. es letisztul. nem mulik el, de legalabb az agyam es a testem kulon tudja valasztani a fent leirtakban osszegabalyodott pszicho-szomato-pszichotikus tuneteket. es legalabb a menetkozben rarakodott feszultseg elmulik. ezt a reszt sajnos nem tudom elmagyarazni, de tudom barkinek ajanlani, akinek hasonlo problemai vannak. gondolom nem kell ehhez rakosnak lenni, bar a headspace nevu appban, ez pont a Cancer-package-ben van :)

2017. március 6., hétfő

szep reszek

(sok minden osszegyult, ugyhogy most par napig lesznek posztok)

szoval, h mindig csak a vicces meg siros meg sirva nevetos reszek vannak itt. pedig vannak szep reszek is. vannak meghitt szep pillanatok, amiket a betegsegem idez elo.

ilyenek azok a nagyon szeretetteli percek a lanyommal, amik mostaban kerultek elo. sosem volt egy bujos tipus, mindig megfontoltan bant olelessel, puszival. de mostanaban nem fukarkodik. van, h csak ugy, minden kulonosebb ok nelkul megolel.

az egyik, lefekves elotti olelese meg az uj erzelmi koordinata rendszerben is hosszabb volt az atlagosnal, es akkor azt mondtam neki, h nem kell aggodni, minden rendben lesz. csodalkozva kerdezte, h akkor en tudok gondolatot olvasni? mondtam, h azt azert nem, de azt, h az o fejeben mi van, azt jol meg tudom becsulni. o is, en is nagyon orultunk ennek. az ilyen pillanatokert nagyon-nagyon halas tudok lenni.