az is kezd kikristalyosodni, h az a farmakologiai nehez tuzerseg(haromfele hanyas csillapito, kezremeges csillapito, stb.) amit kaptam, leginkabb a taplalekkiegeszito keksz-izu(!) joghurt lekuzdhetosegere valo.
2017. május 26., péntek
business as usual
nincs nagyon fejlemeny. az elso kor kemo jol ment. erdekes elmeny volt hazilag kivenni a branült es "leszerelni" a placebo kemo pumpat.
az is kezd kikristalyosodni, h az a farmakologiai nehez tuzerseg(haromfele hanyas csillapito, kezremeges csillapito, stb.) amit kaptam, leginkabb a taplalekkiegeszito keksz-izu(!) joghurt lekuzdhetosegere valo.
az is kezd kikristalyosodni, h az a farmakologiai nehez tuzerseg(haromfele hanyas csillapito, kezremeges csillapito, stb.) amit kaptam, leginkabb a taplalekkiegeszito keksz-izu(!) joghurt lekuzdhetosegere valo.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Lackfi János: SZENT LÁSZLÓ KÓRHÁZ RAP
VálaszTörlésA kemó nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha rá gondolok!
Mert hogyha nem, akkor meg sírok,
Emberek élnek itt, nem fakírok.
Na jó, a kemótól nem csak az ember
Szenved, de a hörcsögöm is, Propeller,
Már amennyiben neki is szenvedés,
Hogy el kellett adni, kész,
Nem simogathattam már őt sosem,
Mert összedől az immunrendszerem,
Fura, hogy ezt a kártyavárat
Összedöntheti csak úgy egy állat.
A kemó nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha rá gondolok!
Aggódni itt van a hematológus,
Elálló fülű, empátiás mókus,
Egy hematológusnak rendben a vére?
Nem hal meg rákban, ugye? Vagy mért ne?
Kering köröttem pár megszállott bolygó,
Nővérem, bátyám, anyám aggódó
Szemekkel lesik a dokit, a leletet,
Becaplatnak értem nyugatot-keletet.
A kemó nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha rá gondolok.
A szobatársak szürreálban utaznak,
Tüdőlimfóma, áttét, annyi az agynak,
Egyikük pisztolyhős, terror-elhárító,
Alvóügynöknek jó hely az ágyikó.
Burjánzó szívvel egy srác is volt itt,
Meg volt már halva, de azt hitték alszik.
A kemó nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha rá gondolok!
Az én sztorim sem egy lányregény,
Lépem szétdurrant, de mondják, van remény,
Csak az agyamból kéne venni mintát,
Van-e ott limfóma, kiderülne mindjárt,
De félnek, hogy megsérül a kütyü odabenn,
Lökött vagyok, de végleg elszállhat az eszem,
Ha jól reagálok, majd őssejt-átültetés,
Csontvelő-műtét vár meg sugárkezelés.
A kemó nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha rá gondolok!
Vért kapni utálok meg trombocitákat,
Rohadék tűkkel velem cicáznak,
Fura, hogy amíg fekszem csak itten,
Más vére járkál az ereimben,
És akik adták, járnak valahol,
Amíg a vérük énbennem lohol,
Ki kéne rakni a képüket a falra,
Jogi okokból a szemük letakarva.
Hogy én vagyok ők, nem egy vidám dolog,
Röhögök mégis, ha erre gondolok!
Itt a betegség nyakunkon a póráz,
Nem mehetsz messze, ez a Szent László Kórház,
Falra néz az ablak, annyi a napnak,
Esténként bolygók sem pislogatnak.
Augusztus, csillag hull, a kemós mégse lát ki,
Így hát jobbat nem is lehet kívánni.
hát.. :)
VálaszTörlésez ilyen.