minden rosszban van vmi joban, van vmi rosszban van vmi jo.. stb, stb, stb.

a kezelo orvosom szabin, a helyettesito orvos pedig meg nem lehet tudni, h kicsoda, jojjek vissza kicsit kesobb, hatha addigra kiderul.
vegul kiderul, h ki az, es nem is kell sokat varni, egesz hamar szoba all velem, de kiderul, h a verkep meg nincs kesz, es addig nincs mit csinalni varni kell.
aztan elkeszul a verkep, es kiderul, h a trombocitam alacsony, es megnezte az elozo leleteket is (hoppa!), es eszrevette(meg hoppább!), h tendenciozusan megy lefele, ezert most nem kapok oxaliplatint. ez amugy pont az az osszetevo, ami a legkellemetlenebb mellekhatasokat okozza a harom szerbol amit kapok (csak ismetleskent: ez FOLFOX kezeles, amiben a masik ketto a kimondhatatlan nevu fluorouracil es a baratsagos leucovorin).
igy aztan nemcsak az ambulancian toltok extrem rovid idot (a legtovabb mindig az oxaliplatin tart, mert ahhoz kell egy plusz infuzio az elejen es utana sem lehet tul gyorsan beadni, de legalabb ebbol kell a legnagyobb mennyiseget adni), hanem azota is tok jol vagyok, faradatabban ugyan, de az emelyges legkisebb jele nelkul. a 3-4 napos emelyges nem csak fizikailag kellemetlen, de pszichesen is a legmegterhelobb.

persze ez a "rosszban a jo" eggyel nagyobb kontextusban teljesen sulytalan, csakhat egy-egy ilyen kezeleskor nem mindig egyszeru a nagyobb osszefuggeseket latni: peldaul, h ahhoz kepest, h meg mindig elek, miert lenne erdekes egy kis hanyinger.