amikor szobakerul a betegsegem meg a kezelesem, emberek megnyugodva halljak, h november utan mar nincs semmi, csak 3 havonta kontrolra kell menni.
es valoban, gyakorlati szempontbol nem nagy macera. max par orat kell varni, szurnak egy venat, adnak kontraszt anyagot, betolnak a gepbe, bent tartod a levegot, kiengeded egy parszor es kesz is.
de a kontrol elotti napokban, a vizsgalat alatt es az eredmenyre varva, azert ket dolog eleg meghatarozo.
az egyik, h jo sors-szamot (ez egyebkent Andris fiam szovicce) huzok/huztam-e. es h mi van akkor, ha nem jot huztam. lesz-e eleg erom ujra neki futni. lesz-e eleg erom, azok ele allni, akik ugyanugy, v meg jobban varjak az eredmenyt, mint en. es azt mondani, h rosszat huztam.
es ezzel egyidoben azzal is szamot kell vetnie az embernek, h - amennyiben rossz hir jon - vajon jol hasznalta-e ki az elmult harom honapot. vajon elegge es eleg jol szerettem-e azokat, akiket szeretek? vajon eleg erteket hoztam-e letre? vajon volt-e ertelme az elmult harom honapnak?
Mindennek van... <3 ezt üzenjük családilag... A+D+Á+M
VálaszTörlésma reggel, a troli vezető majdnem rámcsukta az ajtót, ahogy segítséggel szenvedtem fel magam babakocsival a hátsó soron, a következőnél majdnem rácsukta egy idő hölgyre, aki nem tudott elég gyorsan feltápászkodni a magas lépcsőfokokon. leszálláskor előrementem és jeleztem neki, hogy vigyázzon már a hátsó lépcsőnél és legyen kicsit türelmesebb. nem értette, hogy miért vagyok úgy oda, hiszen nem is csukta rám és különben is (slusszpoén!) 2 perc késésben van! majd becsukta az ajtót és dúlva-fúlva elment. eszembe jutottál. puszi
VálaszTörlés