2017. január 21., szombat

tévhitek I.

drága nagymamám amikor tüdőrákos lett, mondta nekem, h erre nem számított. h gondolta, h majd nem kap elég levegőt, és azt is, h egyszer csak "kiköpi a tüdejét", így fogalmazott. amire nem számított, az az, h ilyen nagyon fog fájni a háta. meg is jegyeztem egy életre, h a rák nem csak arról szól, h műtétek meg kemó, meg esetleges halál, de hanem arról is, h mondjuk vmi random részed kurvára fáj. 
amikor kiderült, h nekem is van rákom, már eggyel jobban fel voltam készülve mint a nagyim. de csak eggyel. 
mondták, h a kezelés miatt fáradékonyabb lehetek, es ez normális. arra nem számítottam viszont, mivel éjszaka is kell wc-re járnom, egyszer csak már nem fogok tudni visszaaludni. úgyhogy rutinná vált, h az éjszaka közepén 1-1,5-2 órát ébren vagyok. gondoltam, na ez tényleg elég fárasztó. de az igazság az, h ez a fajta fizikai fáradtság, jól kezelhető itt-ott lopott félórás napközbeni alvásokkal. 
amire nem számítottam es ami igazán fárasztó, fizikalilag is de leginkább mentálisan, az az, h átlagosan óránként kell wc-re mennem. nagyon-nagyon frusztráló.

az alvás dolog a héten egész jól alakult, mert vmiért mindig vissza tudtam aludni. úgy, h marad az óránkénti szarás profán és nem-várt problematikája.



1 megjegyzés:

  1. Szia darling, itt a néne.
    Nem tanulmányoztad elég figyelmesen a blogos csávó könyvét, amely nem mellékesen,gyakorlatilag a lakása mellékes helyiségében játszódik, következésképpen nem lehet mellékesnek titulálni, mert ez a főszál, de mivel a helyiség -náluk- pirinyó, így ő kedvesen a lakás legkisebb helyiségének nevezi, nagy diszkréten, ahelyett, hogy azt írná, hogy klotyó. De nem, az illető, nagy ravaszul, az olvasóit, valamint az őt mélyen tisztelő -főleg női- személyeket! megtévesztendő, már-már a Kongresszusi Könyvtárhoz teszi hasonlatossá a budiját. Na jó, nem. Eléggé konzervatív a csávó, inkább a British Library lesz az.(Viszont mellette szól, hogy ismeri, szereti sőt! olvasta is Rejtőt, amely szerző olyan mint Shakespeare az angoloknál: amiről ezek ketten nem írtak, az nincs is!) Na, de visszatérve a lényegre: a blogos csávó már visszatért a szürke hétköznapokhoz, de azért még mindig gyakori lakója az ő kis budoárjának. (főleg most, hogy az esedékes vizsgálatokhoz éppen méregtelenít.) Ez majd neked is lesz! Ritkán, egyre ritkábban, de lesz.Most meg gyakran lesz. Tehát, nem tudsz mást tenni, mint hogy lakályosan berendezed a nem tudom mekkora helyiségedet. (Ő például aludni is remekül tudott ott, nem dőlt le és el, akkora helye nincs.) Összefoglalva a szófosást: Ez ellen nem tudsz tenni, ez sajnos, ezzel jár. Próbáld meg úgy alakítani az életedet (meg a helyiséget), ahogy neked a legkényelmesebb. Vagy inkább a legkevésbé kényelmetlen. (Ismerek olyat, akinek ott is tv van.De azt nem ajánlom, mert ha nincs sok-sok csatornád, amiből válogatni tudsz, a tv egyenlő az agyhalállal. Bár néha nem árt...)) Szerintem vidd be a laptopot, (remek, párnázott laptoptartót kapni) és írj! Tökmindegy, hogy mit. Írjál leveleket pl. ha már így száműzve vagy! Te leszel a modern Mikes Kelemen! Ha akarod, írhatsz nekem, bár nem vagyok grófnő, de egy nagyon titkos és titokzatos echte Liebe alte Tante lehetek!Aztán majd az utókor nem győzi kutatni a személyemet! (Milyen ravasz, figyeled? Lyukat beszélek a hasadba, hogy belekerüljek az örökkévalóságba!) Na, gondold meg! ( A tárgyalásokat a kiadóval majd nyugodtan rám bízhatod, nem fogok sokat kérni a menedzselésért, ezt megígérhetem. De szabadon választott, amúgy, csak szólok. Nyomatékosan...) Szerető néne, aki valóságos, titkos grófnő valamint -még ennél is titkosabban- az igazi Trebitsch!! (De lehet, Luke, hogy én vagyok az apád is!) Szia!

    VálaszTörlés