Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert - bár családom nem volt vallásos - éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés. A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert.
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
idezetek, kepregenyek, viccek gyulnek a wc-ajton, D. jovoltabol, h egy kicsit feldobja, a neha mar kicsit uncsi wc-n toltott idot.
Milyen jo fej D, persze ez nem ujsag, de azert megjegyzem.
VálaszTörlésEs hangulatos a wc ajto. Sokat gondolunk rad mindketten, remelem jol vagy! 👊🏼