2017. április 13., csütörtök

Stockholm-szindróma

szóval az történt, h lementem a büfébe, és visszafelé jövet felmerült, h ráérek-e egy gyors vizsgálatra. hát - mondom - átszervezem akkor a reggelt :)
és akkor egyszercsak haza engedtek, de olyan hirtelen, h nem is akartam menni. kialakulhatott egyfajta stockholm-szindróma. ezt mintegy feloldandó készítettem az alábbi képet, ami lehetne egy Walking Dead résznek a helyszíne is.



És sajnos a kórház sok részen ramatyul néz ki. De amit mindenképpen el kell mondani, hogy mindenki, de tényleg minden egyes kórházi alkalmazott nagyon segítőkész volt, türelmes, és szemmel láthatóan azon voltak, h mindenki minél hamarabb és minél fajdalommentesebben felépüljön. Nagyon hálás vagyok én is az ellátásért.

3 megjegyzés:

  1. De jo hogy ennek vége! Örülünk neked!

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy hazaengedtek. Azért ez szerintem így is egy sikersztori.

    Emlékszem, egyszer véletlenül rossz gombot nyomtunk meg Krisztiánnal a Kútvölgyi liftjében, és az alagsorban nyílt ki az ajtó. Esküszöm, hogy még ma is a hideg borsózik a hátamon, ha feldereng bennem az a látvány...mintha Lars von Trier Birodalom című filmjébe csöppentünk volna. Szakadt, sötét, kísérteties, véget nem érő folyosó, villódzó neonnal....brrrrr.... https://www.youtube.com/watch?v=VijlYkLFdAk

    Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy mi is simán össze tudnánk rakni egy lokális low-budget thriller-kórház-szappanoperát - a helyszínek legalábbis adottak.

    VálaszTörlés