szóval az történt, h lementem a büfébe, és visszafelé jövet felmerült, h ráérek-e egy gyors vizsgálatra. hát - mondom - átszervezem akkor a reggelt :)
és akkor egyszercsak haza engedtek, de olyan hirtelen, h nem is akartam menni. kialakulhatott egyfajta stockholm-szindróma. ezt mintegy feloldandó készítettem az alábbi képet, ami lehetne egy Walking Dead résznek a helyszíne is.
És sajnos a kórház sok részen ramatyul néz ki. De amit mindenképpen el kell mondani, hogy mindenki, de tényleg minden egyes kórházi alkalmazott nagyon segítőkész volt, türelmes, és szemmel láthatóan azon voltak, h mindenki minél hamarabb és minél fajdalommentesebben felépüljön. Nagyon hálás vagyok én is az ellátásért.
Hurrá! Végre!
VálaszTörlésDe jo hogy ennek vége! Örülünk neked!
VálaszTörlésDe jó, hogy hazaengedtek. Azért ez szerintem így is egy sikersztori.
VálaszTörlésEmlékszem, egyszer véletlenül rossz gombot nyomtunk meg Krisztiánnal a Kútvölgyi liftjében, és az alagsorban nyílt ki az ajtó. Esküszöm, hogy még ma is a hideg borsózik a hátamon, ha feldereng bennem az a látvány...mintha Lars von Trier Birodalom című filmjébe csöppentünk volna. Szakadt, sötét, kísérteties, véget nem érő folyosó, villódzó neonnal....brrrrr.... https://www.youtube.com/watch?v=VijlYkLFdAk
Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy mi is simán össze tudnánk rakni egy lokális low-budget thriller-kórház-szappanoperát - a helyszínek legalábbis adottak.